A változatosság kedvéért még két kutyás.

A sulim mögött volt egy óvoda, és a kettő udvarát összekötötte egy ajtó. Ezt is régebben álmodtam.

Az álmomban nem volt óvoda (?), hanem egy ember odaköltözött, és volt két kutyája. De olyanok voltak, hogy az egyik kb. 1 m, a másik 2 m magas volt (fekve!), az ajtó két oldalán feküdtek domború háttal, és nem mozdultak. Kicsit úgy ijesztő volt.

Aztán később a bácsi helyett már az egyik régi osztálytársamé voltak a kutyák. Egyszer ő mérges lett rám, és elkezdett engem tolni az óvoda ajtaja felé. Én megijedtem, de nem tudtam elmenni, és egyszer csak benn voltunk a másik oldalon. Viszont egyáltalán nem volt kutya! Erre ő vigyorogva elmondta, hogy egyáltalán nincsenek kutyák, csak valami érzéki csalódás (???) miatt látja őket oda mindenki. Akkor felébredtem.

---

A másikban a gödi nyaralónkban voltunk. Valamilyen buli volt, sok vendég volt ott. Apukám éppen egy szürke kutyát simogatott, aki egy macskakosárban feküdt.

A kutya kijött, két lábra állt, és akkora volt, mint egy ember! Dobogva elindult felém. Én megijedtem, elszaladtam, de mindenhova jött utánam. Odamentem apukámhoz, hogy segítsen, de ő azt mondta, hogy nem fog megharapni. Én megkérdeztem a kutyát, hogy meg fog-e harapni, mire az megszólalt, és azt mondta: nem. Elindult a másik irányba, amikor hirtelen azt mondta: de, és újra elindult felém. Én átrohantam a telek végébe, ahol volt egy ilyen kis szerszámoskamra (a valóságban is). Nem tudtam bemenni, mert volt előtte két nagy doboz, de felmásztam a tetejére. Akkor mindenki odajött, a kutya is, de nem engem néztek. Felébredtem.